Cart is empty Több indokunk is van. Példának okáért a palóc rózsa miatt. A palóc népművészet oly jellegzetes kék vörös hímzésének fő motívuma. De elődjeink közül itt van egy jeles botanikus, aki elvetette a magját a Rózsavilágnak. Ő nem más mint Borbás Vince.
Ki is Borbás Vince?
(Dejtéri) Borbás Vince (1844-1905) ipolylitkei születésű kutató, egyetemi tanár, korának méltán kiemelkedő jelentőségű botanikusa. Növényföldrajzi és florisztikai kutatásai mai napig meghatározó mérföldkövei mind a hazai, mind a nemzetközi növénytani ismereteknek. A botanika mellett vizsgálódásai során jelentős szerepet kapott a néprajztudomány is, így – ötvözve a két szakterületet – megkerülhetetlen alakjává vált az etnobotanikának, azaz a növények emberi kultúrában betöltött szerepét tanulmányozó tudományágnak.
Gyerekkorától a tanulmányai befejezéséig
Édesapja, Borbás Ferenc kisnemesi származású, foglalkozását tekintve ipolylitkei kántor és jegyző. Igen szerény anyagi helyzetükre tekintettel az apa kézművesnek szánta fiát, így a fiatal Borbás csak apja halála után, 16 évesen kezdhette meg tanulmányait az egri főgimnáziumban. Mély benyomást tett rá Diószegi Sámuel Füvészkönyve, valamint az egri érseki főkertész. Később a jeles flórakutató, a főként Heves vármegyében gyűjtő Vrabélyi Márton vette szárnyai alá, de ekkor már egymaga is folytatott kutatásokat elsősorban Nógrád, Gömör, Heves és Békés vármegyékben.
Tanulmányai végeztével Jurányi Lajos botanikus professzor oldalán tevékenykedett, mint tanársegéd, azonban eltérő kutatási és érdeklődési körük révén hamar szétváltak útjaik. Tanári állása mellett számos Kárpát-medencei helyszínre járt gyűjteni, doktori disszertációját Pest megye flórájából írta. Külföldi tanulmányútjai keretében eljutott többek között Berlinbe, Münchenbe, Innsbruckba, Koppenhágába is, és ezek az utak igencsak kiszélesítették egyébként is tág látókörét.
Szakmai munkája
Jelentős mennyiségű növényföldrajzi, taxonómiai, kertészeti értekezést és publikációt írt, illetve 1880-ban megjelent egyik leghíresebb műve, a vadrózsákról szóló, latin nyelvű monográfiája. A kutatási munkálatok mellett az oktatással sem hagyott fel; lefordított és átszerkesztett egy idegennyelvű növénytani tankönyvet, valamint maga is összeállított egyet. A szakmai életben többen támadták, nem értettek egyet bizonyos elméleteivel. Kolozsváron 1902-től megbízást kapott az egyetem növénytani tanszéke, valamint a botanikus kert vezetésére. Három évvel később hunyt el.
A munkásságának az utóélete
Átfogó, grandiózus munkássága, gyűjtéseinek eredményei a történelem folyamán sajnos nem mindig részesültek méltányos bánásmódban; példának okáért a 306 fasciculusból álló herbáriuma nagyrészt megsemmisült, mikor a második világháború idején vidéki kastélyokban próbálták bújtatni.
Napjainkban már közel két tucat növényfaj elnevezése őrzi emlékét; a teljesség igénye nélkül például
a Borbás-rózsa (Rosa borbasiana) és a Borbás-havasalji rózsa (Rosa pendulina var. borbasii), a Borbás-lonc (Caprifolium borbasiana), a Borbás-berkenye (Sorbus borbasii), vagy a Borbás-boglárka (Ranunculus borbasianus). Emellett Litkén, egykori szülőházának falán márványtábla adózik tisztelettel nagyszerű munkásságának, valamint utca is viseli florisztikai kiválóságunk nevét.
Felhasznált irodalom:
Bárány László: Borbás Vince egri diákévei. In: Botanikai Közlemények. 1924-1925. 23. köt. 1-4. p.
Radics Ferenc: Emlékezés Borbás Vince halálának 70. évfordulóján. In: Studio Botanica Hungarica. 1975. 10. 2-14. p.
Soó Rezső: Borbás Vince, a legmagyarabb botanikus (1844-1905). In: Botanikai Közlemények. 1955. 46. k.
171-175.p.
Soó Rezső: Dokumentumok Borbás Vince ifjúkorából. In: Botanikai Közlemények. 1944. 41. k. 91-95. p.
Az írás Babai Zsófia munkája.
Néprajzi Múzeum
