A kislányok még tudják és használják. A nők elveszítik, de megtalálják. A férfiak hiányolják.

A kislányok még tudják és használják. A nők elveszítik, de megtalálják. A férfiak hiányolják.

Mi az?

A tüllszoknyás kislány úgy közeledett a standunk felé, mint egy igazi grófnő. Kecses, méltóságteljes mozdulatai meglibbentették szoknyája rétegeit. Volt ebben valami látomásszerű, mintha a kastély mai lakójának gyermekkori lénye elevenedne meg. Viszont nagyon mai jelenség is, ahogy modern korunk szivárvány gyermeke frissen, üdén, lágyan, simogatóan „hat”!

Egy láthatatlan szál vonzza, egyenesen a standhoz lép, pontosan arra a részre, ahol a rózsaszappanok sorakoznak. A néhány másodperc, amíg közelebb ért, lemerevítette a külvilág képét bennem. Nem érzékeltem a környezet történéseit. Az emberek mozgása, a színek, a hangok egy fotó mozdulatlanságába, némaságába merevedtek. Csak Őt láttam!

A szappanoknál állva szótlanul, mosolygós szemmel nézett rám és közben az egyik szappanért nyúlt. Orrához emelte, hogy még erőssebben érezze az illatot, ami amúgy, illatfelhőkén lebegett felettünk. Ebben a pillanatban látszott, hogy rátalált arra, ami valamikor egyszer már megvolt neki. – hiszen, pontosan tudja, mi van a kezében. Ismerős volt számára! A rózsa illata, a szappan selymes tapintása és mindaz, amit a rózsa használatával valaha érezhetett, tapasztalhatott.

Nem tudom, milyen párbeszéd bontakozott volna ki közöttünk, de valahogy úgy éreztem, a kommunikációnk akadálytalanul áramlik szavak nélkül is. Ekkor megmozdult a „külvilágfotó” és az édesanyja lépett ki a képből. A rózsaszappan visszakerült a helyére és minden más is, – bennem, körülöttem. Folytatódott a Fehérvárcsurgói Károlyi Kastély rendezvénye.

Rózsás szendvicsek és desszertek kóstolója, rózsás kézfürdő szertartás, – nemcsak nőknek. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a rózsa azon kevés növények egyike, amit nők és férfiak is használtak, használnak egyaránt. (Erről egy másik bejegyzésben írok ( A nők rózsakapcsolata magától értetődik, de a férfiaké…? )

A  zöld szalon kavalkádban felbukkannak olyan férfiak, akik kézfürdőznek, rózsadzsemet ízlelgetnek és apukák, akik rózsaszappant vásárolnak. Előtűnik ismét a jelenés is! A tüllszoknyás ül a zöld szalon zöld pamlagján. Lábát lóbálja, kezében a rózsaszappant simogatja, arcán elégül mosollyal tekint egy kizárólag számára látható világba.

Mostanra biztosan kitaláltad kedves Olvasóm, mi a találós kérdés megfejtése!A kislányok még tudják, hogyan lehet az apukájukra hatni és használják a női lágyság hatalmát, amivel mindent el tudnak érni!A nők néha elvesztik a lágyságukat, amikor férfiként kell helytállniuk. Azonban ha tudatosan alkalmaznak eszközöket, praktikákat, rózsákat, ismét megtalálják magukban a női varázserőt!A férfiak hiányolják, de talán nem is tudatosul, mi is hiányzik pontosan. De ha megkapnák? Mi lenne?

Csak buzdítani tudom a nőket, legyenek minél gyakrabban  tüllszoknyában!